Történet
A négy kép ereje nem egyetlen látványban, hanem az ismétlődésben rejlik. Ugyanaz a vízpart jelenik meg mindegyiken, mégis minden alkalommal másként: tavasszal világosabb és nyitottabb, nyáron teltebb és zöldebb, ősszel melegebb tónusú, télen pedig visszafogottabb és szinte csupasz. Nem tudjuk biztosan, hogy a négy tájkép egyetlen év során készült-e. Éppen ezért a sorozat nem egyszerű évszaknaptárként hat. Inkább azt mutatja meg, hogyan lehet ugyanahhoz a helyhez újra és újra visszatérni, és minden alkalommal valami mást észrevenni benne. A festmények együtt adják ki a teljes élményt. Közelről nézve az apró változások kerülnek előtérbe; távolabbról viszont az válik feltűnővé, hogy a táj minden különbség ellenére mennyire felismerhető marad.